Electric Connection II.

Ez az egyik személyes kedvencem a magyar felhozatalból. Így talán felesleges lenne valamilyen "ál-objektív" távolságtartással szemlélnem. Egyszer egy másik, pár évvel később aktív együttes egyik zenészének mutattam ezt a lemezt. Azt hittem, hogy ugyanazt halljuk. Ám ő kurtán-furcsán csak valahogy így reagált: "Ez jó? Hát ezt xy szintivel csinálták. Igaz, hogy abból mindent kihoztak, amit lehet, de nem valami nagy alkotás". Ezt személyes sértésnek vettem. Egyébként így is üzenem neki (és minden technika-fanatikusak), hogy kit érdekel (vagy még konkrétabban: ki nem...ja le...?), hogy milyen géppel csinálták? Ez maradjon meg az alkotók titka (ebből persze kiderül, hogy ezeket a sorokat nem zenész írja). Mert szerintem az a lényeg, hogy mit talált ki, és milyen eredményre jutott. A "hogyan" befogadóként nem foglalkoztat. A "káneksön" második demója sokkal érettebb, mint a korábban bemutatott, dacára annak, hogy szinte ugyanazok a tételek szerepelnek rajta (bár lényegesen jobb megszólalásban!). A bemutatkozó anyagról két instrumentális szám (Dunno, Extázis) maradt ki, helyettük azonban több énekelt szám került fel az újabb lemezre (közöttük a valamikori nagy favoritjaim: Ő, Felnézel az égre). Nem fogok senkit terhelni a szövegelemzéssel, ezekről csak annyit, hogy egynémely esetben fölöttébb különös témák ihlették a dalok szerzőit. Itt elsősorban a Turisztika című szám mondandójára gondolok, amely színtisztán a külső csoportokkal szembeni negatív sztereotipizálás, annak ellenére, hogy értem, hogy mi akart lenni az üzenet (és hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Váci utca és környéke nem váltott volna ki hasonló érzéseket bennem is). A Különös kapcsolat szövegvilága pedig hát...biztosan képletes. De hát számít ez? Ezzel együtt érdemes belenézni az alább található szövegkönyvbe! (Nagyítani lehet és érdemes:-).