Az Electric Playground a kilencvenes évek derekának 101-es Klubjához kötődő szintipop zenekar volt. A tagok (sorrendben): Méhész Imre - szintetizátor, Clemente Gábor - szintetikus dobok, Szabó Gábor - szintetizátor, Árendás Ferenc - ének, Mócsai Brigitta - vokál. Az alább szereplő demó 1996-ban készült, talán éppen a legfontosabb (szintipop fesztiválos) koncertjük előszeleként. Ezt követően a zenekar - taglétszámát illetően némileg megfogyatkozva - Pulzus néven folytatta tovább (róluk is szól majd egy másik bejegyzés), nem kis részben alapozva az Elektronikus Játszótér törzsanyagára. Érdemes visszautalni egy másik, szintipop fesztiválon fellépő zenekarral kapcsolatos bejegyzésre (Radio Tibet). Ott a stúdióanyagot hiányoltam. A Playground esetében is ezt tenném, ha nem hallgathattam volna meg ezt. A zenei matériával tulajdonképpen nincs is probléma. Amit viszont hiányoltam, az a szöveg művészi átélése, az a képesség, hogy elhitesse a hallgatóval, hogy érzései valósak, tényleg fáj vagy tényleg jó valami, ami megosztásra érdemes. Valahogy itt a varázslat elmaradt. Különösen fájó ez, mert ezt az együttest is kiemeli valami megfoghatatlan a kor ilyen stílust játszó formációi közül. A koncertfelvételen még érezhető volt az, hogy az énekes "ott volt" és közölni akart. Talán ebben segített neki élőben a vokalista lány, aki ugyan még nem állt teljesen készen a feladatra, ám mégis jót tett az előadásnak.
Meglepő, hogy ennél a csapatnál a gyorsabb számok sikerültek jobban. Ezek egyes zenekarok kínálatából teljesen hiányoznak, nekik viszont ezek határozottan jól álltak. Ilyenek: a Tűz, A Hajnal van, a Világító utak. A lassabb szerzemények közül egyedül a Nem érintett meg akkor és most is.
Az említett szintipop fesztiválos koncert anyaga Méhész Tibor jóvoltából elérhető a Youtube-on:
http://www.youtube.com/user/imehesz/videos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése