The Next - demo

Van (volt) néhány zenekar, amelyek kapcsán csak emlékparányokból lehet építkezni. Persze utóbbiak sokfélék lehetnek. Az eddigiek között már akadt olyan csapat, amelyet valamilyen okból pozitív jelzővel címkézett fel a kollektív emlékezet, anélkül, hogy bárki előállt volna komplett anyaggal, ami igazolhatta volna arra érdemes voltát. De nem ritka az sem, hogy már csak egy kazetta, esetleg egy-két szám maradt ránk… se egy név, számcím, vagy bármi, amibe belekapaszkodva megkonstruálható lenne valami kontextus-féle. Pedig ez szépen megágyazhatna az ismeretlen szerzők alkotásainak, hogy aztán vagy mohó szeretőkként gabalyodjunk egymásba, vagy éppen ellenkezőleg: a teljes érdektelenség véreztessen ki minket rapid módon. És akkor még nem is szóltam a harmadik típusáról a zenekaroknak, amelyek sem infó, sem számok nem rendelődnek, csupán egy név. Ezeknél fáj, hogy nem dönthetem el magam, hogy akarom-e vagy sem befogadni a régi dolgokat (pl. Electric Flowers). 

Szóval a The Next. Tudtommal ezt a demót - a mára már lényegét vesztett - mszpe.uw.hu oldalon publikálták először. A dalok címeit illetően meg kell elégednünk az ordinális ismérvvel. Pedig ez a zene többet érdemelne, még akkor is ha az énekes hangja meglehetős szokatlansága mellett idővel mégis szokható. A 3-as számú szerzeményt hallva még nagyobb a lelkiismeret furdalásom, amiért nem varázsoltam le ezt a csomagot az oldalról (szerencsére mások telhetetlenebbek vagy kíváncsibbak voltak, pl. ndm, aki elküldte a számokat). A "...Furcsa ez a világ. Itt nincsenek árnyak. Mégis, ha innen elmész, újra visszavárnak." rész kifejezetten tetszetős. Az számokon egyébként végig jelen bizonyos Bonanza Banzai-os pátosz. Szintipop. Jó.