2013. március 23., szombat

Arculat - koncertfelvétel 19960927


Egy váci középiskolában valamikor a kilencvenes évek derekán két fiatalembert nem csupán a keresztnevük, hanem a hasonló zenei érdeklődésük is összekötött egymással. Az utóbb említett közös vonásuk sarkallta őket arra, hogy egy zenekart alakítsanak Performance néven. Kezdetben - más hasonszőrű formációkhoz hasonlóan - a klasszikusokat, így Depeche Mode-ot és Bonanza Banzait játszottak (saját bevallásuk szerint szörnyűen). A Performance megszűnését követően (amelyről egyszer talán máskor)  1996. szeptember 4-től már Arculat néven folytatták (ez az elnevezés Dobrocsi Krisztiánnal köszönhető). A pontos időpontnak azért van jelentősége, mert három és fél hét múlva már ezen a néven léptek fel az Első Magyar Szintipop Fesztiválon, mely egyúttal az Arculat első koncertje is volt (nem szívesen lettem volna akkor a 101-es Klub szervezőinek helyében pl. a plakát miatt). Erről a koncertről felvétel is készült, ez hallgatható meg jelen írás alatt. Ezt követően került csak sor korábbi Arculatos bejegyzésében bemutatott anyag felvételére, amely nem is stúdióban, hanem tag (Lőrinczi Krisztián) szobájában készült, ám nem olyanra sikerült, mint amilyet szerettek volna.
Ezen a koncerten lényegében a demó anyag hangzik el - leszámítva két intró jellegű szerzeményt - és ami figyelemreméltó, hogy élőben ez, ha nagyságrendekkel nem is, de érezhetően jobban szól. Számomra a Szerelmes ágyaink itt még jobban szívbe markoló (a refrénben a vokál különösen). Bár mindig figyelmeztetnem kell magam (mert elfeledkezem arról), hogy voltaképpen miről is szól ennek az Aditie Populaire számnak a szövege: a férfi racionalizálni próbálja a hűtlenségét. Sokszor feltettem magamnak már a kérdést, hogy vajon az elidegenedettség, kiégettség védekező mechanizmusa belső vagy külső késztetésből fakad-e...és hova vezet. De hagyjuk is ezt. Az Arculat saját számai is határozottan élvezhetőek. Felrémlett előttem, hogy mit érezhettek, amikor írták, hiszen magam is ugyanilyen voltam egykor/akkor, mint ők. Szóval kicsit elérzékenyültem, és nem szégyellem.
                               Arculat II. by Gabor Gabor on Grooveshark

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése