Working People - Braindead

A Working People egy kőszegi illetőségű formáció volt, majd' két évtizede. Az előbb használt formáció kifejezés itt talán nem is helyénvaló, hiszen gyakorlatilag egy ember, Horváth Tamás alkotta személyében a WP-t, kezelte a szintetizátorokat és "énekelt". (Bár volt szerencsém élőben is látni az együttest, amely a demóhoz képest már más zenészekkel is kiegészült.) Néhány évvel később ő volt az, aki a S.N.O.T. zenekarban a gépi megszólalásért felelt. Rápillantva az 1994-es keltezésű kazetta borítójára és a számcímekre (melyek főként a halál témakörében mozognak), az a benyomása támadhat az embernek, hogy valami nagyon kemény zene következik. Bizonyos értelemben nem is lövünk nagyon mellé így látatlanban. Ugyanis az Intrót leszámítva a dalok két, jól elkülöníthető csoportba tömörülnek. Az egyikhez a keményebb, ipari-ebm vonalat képviselők, a másikhoz pedig - számomra legalábbis - a Jean-Michel Jarre alkotásaira emlékeztetők tartoznak (de jó is volt 93-ban a JMJ koncert!). Viszont nekem egy anyagon belül ez a keveredés kicsit szokatlan és nehezen emészthető. Az elsőként említett dalcsokor ezzel együtt azért mindenképpen figyelemreméltó és hallgatásra érdemes. Az Alkalmatlan világ tűnik a leghúzósabb szerzeménynek. Szép lassan építkezik, lépnek be a témák, és a széttorzított szöveg is abszolút rendben, hiteles. Hasonló hangulatot képvisel a Deathbell és a Sacred Day is, bár ezek talán kicsit haloványabbak az előbbi tracknél. A maradék két felvétel számomra már túl sok. A Public Hunging esetében nem is a témaválasztás kevésbé szimpatikus, hanem a dal üteme egyszerűen nem ragad magával, a vokál torzítása pedig idegen, és azóta sem került hozzám közelebb. A Munkásoké a jövő! című szerzemény valaha a kedvencem volt. Érdekes, hogy most már csak a futottak még kategóriába férne bele. Ennek témaválasztása igazából illeszkedik a rendszerváltozás környékén megjelenő, a munkásokat bizonyos értelemben kifigurázó, lenéző attitűdöt tükröző zenei megközelítéséhez (ez érthető tetten pl. az Aditie Populaire Munkások című dalában, vagy a Máyusi Kalapács névadó kvázi munkásdalában: "...Nem hallod-e, hogy dalol a sarlóban a kalapács?" Érdekes dolog ez, talán nem is az én "feladatom" ezen fanyalogni. Csak nem tetszik. A Jarre vonalat inkább feledném, ezért helyesebb, ha egy jó EP-ként gondolunk a WP jelen anyagára.