Vacuum - Live in Yuk 1993

A Vacuum nevű formációt talán nem is kell bemutatni. Meg nem is igazán az én tisztem. Gazdag István a következő kis ismertetőt küldte:

"Miután letöltöttem szolgálatomat a hadseregnél (speciális határvadász kiképzést kaptam), Drimál István barátom belekezdett filozófiai tanulmányaiba és a dobolásba, én zenét írtam (AMIGÁN és Roland D20-on), később pedig énekelni kezdtem. Nemrég beszélgettünk Istvánnal és csak most tudatosult bennem, Istenem, 3-4 éven keresztül hetente kétszer 3-4 órát próbáltunk. Nagyon akartuk csinálni, mindenhol játszottunk, ahol csak lehetséges volt. Keresztül kasul az országban, sokszor fesztiválokon, nagy nevekkel a Pecsa nagyszínpadán, azóta kultikus helyeknek számító alternatív klubokban (Tilos az Á, Yuk, stb.), nagy és kicsi szabadtéri koncerteken. Imádtuk a koncertezést, nem volt fellépés, ahol kétszer ugyanazt a programot adtuk volna, minden műsort erőszakos színpadi jelenetekkel, provokatív fellépéssel, statisztákkal, maszkokkal, hullazsákokkal, vegyvédelmi ruhákkal, gonosz és szép videókkal, saját számítógépes animációkkal (93-ban…), kortárs művész barátaink képeinek kiállításával, vetítésével, aktív közreműködésével és támogatásával hajtottunk végre. Szük Norbert, Vetõ Gábor és Lengyel Csaba képzőművészek vizuális támogatása elengedhetetlen része volt a koncerteknek.
Tudatosan támogattuk a magyar EBM és indusztriál zenekarokat, előadókat, (jómagam ma is ezt teszem), a Vacuum cuccain zenélt a Liquid Limbs koncerten és az én hangszereimen készült a Plasma Pool anyagok java része.
Már nem egyszer úgy konferáltak fel minket, hogy a „magyar Skinny Puppy” és hangszerparkunk is számos komoly cuccal gyarapodott, szóval magyar viszonylatban szépen haladtunk, de akkor egyszercsak elfogyott a zenekar. Semmi vita, sõt István a mai napig a legkedvesebb barátom, de nem léptünk fel többet. Én még akkor megnyertem egy komoly zeneszerzõi pályázatot a Julius Meinl támogatásával és majd egy év stúdiómunka árán megcsináltam az egyetlen Vacuum lemezt, ami meg is jelent, de ezt már akkor István nélkül. A lemez csak nyomokban mutat fel industrial elemeket, sokkal inkább az ambient, az electro, big beat meg az acid irányába mozdult el. A borítót már akkor Norbi festette, egy gégemikrofonnal felszerelt maya hadúr sztéléje díszítette, a címe stílszerûen Pár perc a földön. A Vacuum a 2000. évtől újból számos koncertet adott, immáron teljesen más felállásban: az öcsémmel, Gazdag Dáviddal és a Mona Lisa Overdrive volt alapítójával, Ribényi Gergõvel kiegészítve. Érdeklõdésünk az electro, sõt a breakbeat és a d&b felé csalt minket, egyre több trance elemmel vegyítve. Gyakorlatilag a Vacuum soha sem szûnt meg, ám mára már minden szerepét és funkcióját a First Aid 4 Souls vette át."

Azoknak, akik még ennél is többre kíváncsiak, ajánlom a következő címen elérhető interjút, amely vele készült: http://www.ld50.hu/article/ld50/kultcorner/usermumus . 

Bevallom, hogy a Vacuum besorolásával kicsit bajban voltam/vagyok. Korábban két demót ismertem tőlük, a Demophobia és a Demons and Faith címre keresztelteket (mindkettő 1993-ra datálható, és nemsokára itt is megjelennek majd). Ezek közös ismérve, hogy a szöveg szinte teljesen hiányzik róluk, hacsak nem számítjuk ide a hangfoszlányokat. Ez a koncert inkább az ebm/ipari vonalat képviseli, méghozzá vokális megerősítéssel, míg azok valóban más elektronikus irányzatokhoz tartoznak (ahogy a fenti interjú is utal erre). Egy apró megjegyzés a képhez: reméltem, hogy az illusztrációként szolgáló, egy iratcsomóból véletlenül előkerült plakát éppen ehhez a koncerthez kapcsolódik, ám kiderült, hogy az egy másik 1993-as koncert volt. Akinek esetleg meg van a Yukas helyett a Pecsás, az jelentkezzen bátran!:-) Szóval egyéb Vacuum anyagok nemsokára. Ezért az anyagért pedig hálás köszönet az alkotónak!