A Megabyte egy tatabányai szintipop csapat volt, aktív időszakuk a kilencvenes évek első felére (1991-1996) tehető. Lényegében ebből jött létre pár esztendővel ezelőtt a Voyagers, ugyanis az előbbinek két tagja, Kun Szilárd és Vengrin József (alias Josef Stapel) hívta életre az utóbbi bandát. Kun Szilárd, mint zeneszerző és hangmester, valamint Josef Stapel, mint dalszerző, szövegíró. Az egykori Megabyte-ban játszó harmadik személy, Volczik László (a Megabyte egykori szövegírója, zeneszerzője) a szintipoptól eltérő műfajokban megmártózva a Megabyte-tot követően különböző pop, rock és jazz zenekarokban billentyűzött, majd elektronikus zenei DJ-k mellett ritmizált és kongázott, a Voyagers zenekar munkájában nem vett részt.
Az együttes utolsóként említett tagja volt az, aki még a működésük végső stádiumában (1996) küldte el a jelen poszt tárgyául szolgáló anyagot, amely nem is nevezhető igazi demónak, helyette inkább az 1991 és 1993 között keletkezett számok halmazaként értelmezhető.
Bár nem a gyorsabb dalok jellemzőek a formáció munkásságára, ezekből is találhatunk párat. Így említést érdemelnek az Élet a Holdon és Az Agy című szerzemények (habár ez utóbbi lassan indul, majd ebből válik gyorsabbá). Számomra legalábbis főként ezek miatt kedvelt a Megabyte. Ebből a szempontból a másik végletet az Ami visszatart jelentette/jelenti. Ezt ugyanis olyan hosszúra nyújtották a srácok, hogy azzal még az egyébként érdekes zenei témák is unalmassá válnak. Egyébként a felvételek többségét hallgatva a magány és szomorúság egymást feltételező kettőse szembe(fülbe)ötlő. A Legrövidebb nyár kiválóan alkalmas lehet a depresszívebb időszakok elmélyítésére (saját tapasztalat), vagy legalábbis arra, hogy lelki társakra találjon az ember azokban, akik megéneklik az ilyen és ehhez hasonló témákat (már ha ez segít). A Sírni, sírni, sírni Ady Endre versének megzenésített változata, amely újra feladhatta volna a leckét az adott korban az irodalmároktól az ifjúságszociológusokon át sokféle szakma képviselőjének a szintipop és Ady kapcsolatát illetően. Bármennyire is abszurd ugyanis, kimutatható ezek között összefüggés, mert ez már a harmadik Ady-vers, amelyet kifejezetten ilyen stílust játszó együttes formált saját képére (lásd a New Times Kocsi-út az éjszakában, valamint a Gyilkos Idő Héja-nász az avaron című kompozícióit).
na ez gondolatébresztő lett, köszönet érte!
VálaszTörlésTöbb, mint 20 éves dalok, de többségük gondolat- és témavilága még most is aktuális! Köszi a válogatást a srácoktól! Respect!
VálaszTörlés